A földi paradicsom

Egy nő küldetése ebben az életben akkor válik teljessé, amikor életet ad gyermekének. 2017-ben engem is "megáldottak" az égiek, és tavasztól már ismerkedtem a várandósság mindenféle, kellemes és olykor kellemetlen érzésével. A lehető legtöbb, amit adhattam a kis jövevény egészséges fejlődésének, hogy én magam is egészségesen élek, és sokat mozgok kint a friss levegőn.

A mozgékony életvitelemnek köszönhetően a várandósság alatt sem kellett megfosztanom magam a "túra szerelemtől". Két kedves tanárnő barátnőm, Ildi és Zsuzsika, az iskola kezdés közeledtével még szerettek volna kicsit kimozdulni, és szellemileg rákészülni az új tanévre, ezért kérték, hogy vigyem el őket túrázni a Szlovák Paradicsom vadregényes erdeibe.
Szó szerint lehet értelmezni a megnevezést, merthogy tényleg fenséges, paradicsomi környezetbe csöppen az, aki veszi a bátorságot és ellátogat Felvidék eme csodálatos vidékére. Vízesések fölött mászhat létrákon, sziklafalba erősített rácsokon, láncokkal felszerelt hasadékokon. Olyan látványt és élményt nyújt, amit szavakkal le sem lehet írni, ezt bizony át kell élni.

Engem sem kellett kétszer kérni, elővettem a terhes sportnadrágot és a túra cipőt, és a hat hónapos pocaklakómmal útnak indultunk. Ildiről és Zsuzsikáról tudni kell, hogy rosszul vannak az utazástól, főleg ha szerpentines az út, mint amilyen az Rimaszombattól, Murányon keresztül Káposztafalváig (Hrabušice), ahonnan a túránk is indult. Így az utazás előtt bevették a szokásos gyógyszerüket, de még így is egész úton odafelé azt hallgattam, hogy lassabban, ne gázoljam, ne fékezzem olyan "hirtelen" az autót, pedig én teljesen körültekintő sofőr vagyok, és csak kicsit vezetek sportosan. Így hát visszavettem a tempóból a kedvükért.

A Szlovák Paradicsom rengeteg lehetőséget nyújt túrázásra, én az északi részére állítottam össze a gyalogtúránkat, ami a zöld jelzésű Száraz-fehér szurdok (Suchá Belá) megannyi vízesésen keresztül vezetett fel minket Menedékkő (Kláštorisko) kolostorromjaihoz.

Fél tízkor váltottunk jegyet Erdőalja (Podlesok) parkolójában a Nemzeti Parkba, ami személyenként 1,50 EUR, és az egész napos parkolás 3,- EUR került. Aki esetleg szeretne, itt még vásárolhat térképet, vagy valamilyen szuvenírrel gazdagíthatja az otthoni készletét. Ha több napos túra van tervben, akkor Erdőalja nemcsak privát házakat kínál, hanem egy felszerelt, tiszta kempingben sátrazva is kipihenheti a paradicsom nyújtotta kalandokat, izgalmakat.

A Szlovák Paradicsom egyik legszebb része a Száraz-fehér szurdok, így hiába, hogy hétfőre terveztük a túránkat, a napos idő megtette a hatását, s rengetegen húztak aznap bakancsot. A szurdokban vezető túraútvonal körülbelül 4 km hosszú, patak vájta mederben, néhol sziklásabb terepen vezet a gyalogút.

Nagyon jó kedvünk volt, aki ismeri Ildit és Zsuzsit, az tudja, hogy mellettük aztán nem unatkozik az ember, jó humorral áldotta meg őket az Isten. Lassabb tempóban haladtunk, sok is volt a túrázó, a kövek is néhol csúszósabbak voltak, és azért én sem erőltethettem meg nagyon magam, így hát kiélveztem a természet nyújtotta csodás látványt. A szurdok legnagyobb vízesése a Tálak-vízesés (Mišov vodopád), melynek teljes magassága 29.5m, bár a száraz idő miatt épp hogy csordogált a víz. Itt sorban álltunk a létra előtt. Akadtak ugyan olyan turisták is, akik tolakodtak, de velük nem egy nyelvet beszéltünk. Volt időnk pár fényképet készíteni, és szemügyre venni, hogy hová is készülünk mi felmászni. Ildiék könnyedén vették az akadályt, és úgy másztak fel a létrán a szakadék fölött, mint a gyík.

Még nem cserélték le mindenhol a fa- és doronglétrákat, így vannak olyan szakaszok, ahol hiányosak a lépcsőfokok, illetve mozognak, vagy a nedvesség hatása miatt csúsznak. Óvatosan, figyelmesen lépdeltünk mi is, de aztán az egyik fapallóval kirakott sziklás részen Ildi lába megcsúszott, és nem mert tovább jönni. Alattunk csak a mély szakadék tátongott. Kis támogatással, és közös erővel leküzdötte félelmét, és ügyesen átjutott a kanyon fölött. Sikeresen megérkeztünk az elágazáshoz, ahol keresztezi egymást a zöld, a sárga és a kék útvonal. Mi az utóbbin folytattuk tovább az utunkat Menedékkő felé. A kék útvonal ezen szakasza két irányú, míg a zöld útvonal a Száraz-fehér szurdokban csak egy irányban járható, Erdőaljától felfelé. Itt már nem volt semmi különösebb izgalom, csak a rengeteg túrázó. Nekem már nagyon kellett pisilnem. Aki volt már állapotos, az tudja, hogy szinte 5 percenként ki kell mennie az ember lányának, de nekem erre nem volt lehetőségem, és hát az izgalom is elterelte addig róla a figyelmem. Viszont ezen a nyugis szakaszon már nem bírtam tovább, és hogy elbújjak a többi ember elől, felszaladtam egy közeli kis bokros dombocskára, bízva abban, hogy végre könnyíthetek magamon. Hátizsákomat levettem, kiszemeltem egy bozótmentes helyet, és mire végre megszabadultam volna fél liter folyadéktól, egyszer csak szúró érzést éreztem a combomon, aztán a fenekemen, derekamon, karomon, és mire ráeszméltem, egyszeriben mindenhol támadtak, szúrtak, csíptek a földi darazsak. Rettenetesen megijedtem. Hiába hessegettem őket, nem tágítottak mellőlem, úgyhogy bugyi, nadrág fel, és ordítva szaladtam a barátnőimhez.

Nagy sikítás után, olyan gyorsan vetkőztem le fehérneműre a tömegben, hogy azt még egy hivatásos vetkőzős hölgy is megirigyelte volna. Néztek is az emberek, hogy mi bajom van, miért csapkodom én is magam, és a barátnőim is miért legyezgetnek, de segítőkészek voltak, és az egyik úrnál volt fertőtlenítő, amivel bekentem a csípések helyeit. Borzasztóan fájt mindenhol, égett, viszketett, éreztem, ahogy megdagad a bőröm. Egy időre elszállt a jó kedvem, nem tudtam másra koncentrálni, csak hogy felérjek a Menedékkőre a házhoz, és végre lehűthessem magam. Körülbelül 5 kilométeres volt ez a szakasz, és olyan tempót vettem fel, ami jócskán megizzasztotta a csajokat, de önző módon biztattam őket, hogy: "Higgyétek el, nekem most sokkal jobban fáj, mint nektek!" Nem is szóltak egy árva szót sem, csak jöttek utánam. Ildi aggódott, nehogy allergiás legyek a csípésekre, de sosem volt még semmi bajom a darázscsípéstől, és biztos voltam benne, hogy most se lesz semmi bajom, ha sikerül végre lehűtenem magam.

Amint megpillantottam a kolostorromot, gyászos hangulatomat felváltotta a már jól bevált jó kedv, és némi felfrissülés után, tartottunk egy pikniket. Ránk fért a pihenés ez után az eseménydús szakasz után. Próbáltuk megszámolni a csípések számát, sikertelenül, mert nem voltam hajlandó még egyszer levetkőzni a nagyközönség előtt. Szerencsés vagyok, hogy semmi komolyabb bajunk nem esett. Pocaklakóm, aki már 3 éves múlott, életerős kisfiú, egészséges, mint a makk. Azóta is gyakran emlegetjük, ezt a különös kalandot, jókat kacagva rajta.

A Menedékkőről, felhőtlen időjárás esetén, pazar látvány tárul elénk a Magas-Tátra hatalmas hegyóriásaival. Így volt ez aznap is, s mi teljesen belefeledkeztünk a panorámába. Szívesen ücsörögtünk volna a fűben egész nap, azonban még várt ránk a lefelé út, ami a piros jelzésű ösvényen folytatódott, egészen a parkolóig, 5.8 km és 1 óra 45 perc. A gyalogút itt is két irányú, könnyed, semmilyen technikát nem igénylő erdei tanösvény. A lefelé úton kiértékeltük az eseményeket, és megbeszéltük, hogy évente legalább egyszer elmegyünk együtt egy túrára. No, ez így ebben a felállásban sajnos nem jött össze, de Ildivel akadnak még közös kalandok.

Otthon, már nyugodt körülmények között, 13 darázscsípést számoltam meg, és bennem maradt még egy fullánk is, amit hazahoztam.

Összegzés: túránk kiindulópontja Erdőalja (Podlesok) volt, mely több turistautat is kínál. Mi a zöld jelzésen, a Száraz-fehér szurdokvölgyön (Suchá Belá) keresztül gyalogoltunk, vízesések és szakadékok fölött létrákon, doronglétrákon mászva. Az első elágazásnál, a Száraz-fehér szurdok zárlatnál (Suchá Belá záver), a kék gyalogútra tértünk, majd folytattuk az utunkat Menedékkő (Kláštorisko) kolostorromjaihoz. A visszafelé vezető út a Menedékkőről a parkolóba a piros jelölésű úton vezet, a Madárka halom alatti elágazáson (Pod Vtáčím hrbom) keresztül. Térkép szerint összesen 17.1 km és 6 óra 5 perc gyaloglás.

Érdekesség: a Szlovák Paradicsomot összesen 300 km hosszú, jelzett turistaútvonalon járhatjuk be széltében-hosszában, ebből mintegy 100 km hegyvidéki, szakadékos területeken halad keresztül. A park ösvényein 356 m vaslétra, több mint 1000 m doronglétra, 335 sziklalépcső, 687 m vaslánc, 114 m sziklajárda és 84 m vashíd található.

Hajts Béla, tanár, turista, a Magyarországi Kárpát Egyesület Iglói Osztályának vezetését dr. Róth Márton halála után, 1918-ban vette át, s e szervezet, csakúgy, mint a szepesi turista élet, irányítása alatt élte fénykorát. Legkedveltebb kirándulóhelyei közé tartozott Igló környéke, a Hernád-áttörés, a Menedékkő, a Lapis Refugii és a Glac szurdokvölgyek. Igló környékét illetően ő honosította meg a Paradicsom nevet, mivel akkoriban még "Felső Magyarország Paradicsoma" néven emlegették ezt az eredetileg "Káposztafalvi mészhegység"-nek nevezett hegységet.

Térkép: