A Király-hegy

A Király-hegy az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) legkeletibb csúcsa, amely 1946 m tengerszint feletti magasságig emelkedik, s a hegység e részének névadója, mivel Király-hegyi-Tátrának is nevezik ezt a részt. Csúcsplatója kelet-nyugati irányban húzódik, észak felé egy "Záturňa" nevű rövid szárnyvonulatot bocsájt ki, amely meredeken szakad le a Fekete-Vág völgyébe a Teplicska-katlanban. Északkelet felé "Úplaz"-on és "Predná hoľá"-n keresztül a Pópa-hágóra (sedlo Popová) egy másik vonulat húzódik, amely összekapcsolja az Alacsony-Tátrát a Szlovák Paradicsommal (Slovenský raj). Délkeletre pedig egy harmadik, rövid gerinc indul a Király-kőre (Kráľova skala) és Garamfő (Telgárt) felé.

A Király-hegy Szlovákia fontos háromszögelési pontja, alatta erednek Szlovákia legnagyobb folyói: a Fekete-Vág (Čierny Váh), a Garam (Hron), a Gölnic (Hnilec) és a Hernád (Hornád). A csúcson található adótoronytól nyugatra lévő ormot egy háromszögelési betonoszlop jelzi. A II. világháború során a csúcs alatt a Jánosík partizánegység menedékkunyhói és raktárai voltak, a csúcson keresztül vezetett 1944-1945 őszén és telén több partizánegység útja. A II. világháborúban történtekre az emlékoszlopon lévő dombormű emlékeztet. 1960-ban építették fel a televízió-adót - átjátszó állomást, amelyhez Királyhegyaljáról (Šumiac) a nagyközönség számára egy lezárt aszfaltút vezet fel. A televízió-adó épületében kialakítottak egy sürgősségi menedéket is, amit sajnos túránk során már zárva találtunk. Mivel nem minden ember képes a saját szemetét elrakni és otthon kidobni, így a nagy szemetelés miatt bezárták a menedéket.

Sok legenda és mende-monda fűződik a Király-hegyhez. Hajdanán Mátyás király vadászterülete volt, ezért is kapta a Király-hegy nevet. Egyszer Garamfőn (Telgárt) is járt, álruhában, és bekopogott egy szegény családhoz, akik enni adtak neki. Megevett három tojást, s hálából a tányér alatt hagyott egy arany tallért, és azt írta a falra: "Itt járt Mátyás király". Az 1800-as években hatalmas erdőirtás folyt itt, így mára a csúcson már csak elvétve láthat az ember egy-két törpe bokrot. Egykor Király-kopasznak is nevezték ezt a helyet.

Gyönyörű októberi napra virradtunk, bár hajnali öt órakor még nem igazán sejtettem, hogy milyen nap is vár rám. Kedves barátaimnak, Gábornak és Balázsnak köszönhetem, hogy kipróbálhattam magam túravezetőként, így fölöttébb izgalmas nap elé néztem. Érdekessége az egész szervezésnek, hogy még augusztusban írt nekem e-mailt egy pesti úr, aki olvasta a bakancsKATAlogue blogomat, és tetszettek neki a túraleírásaim, és a természet szeretetem, ezért szívesen jönne túrázni hozzánk, mert ezt a Gömöri vidéket még nem ismeri. Beajánlottam neki a www.cooltour.sk utazási irodát, mert ott aztán bátran szemezgethet az ember, mindenki megtalálja magának a megfelelő kalandot, amire vágyik. Láss csodát, az első túrám egyik tagja pont ez az úriember volt. Meglepődve olvastam az üzenetét, hogy miután Gábor átküldte neki a túra részleteket, kiderült, hogy én vezetem őket fel a Király-hegy kopasz ormára. Nagyon megörültem, mégsem lesz teljesen idegen a csapat, mivel egyik tagját már "ismerem" is.

Izgatott voltam. Előzetes egyeztetés alapján, reggel 7:45-re kellett Garamfőre (Telgárt) érnem, majd onnan együtt elautóztunk Királyhegyaljára (Šumiac). A terv az volt, hogy a kék jelölésű útvonalon indulunk el, mivel szerettünk volna betérni a Király-hegyi menedékházba is (Horská chata pod Kráľovou holou). Az ismerkedés gyors volt, két nagyon közvetlen úriembert ismerhettem meg, Gyurit Pestről és a barátját, Lacit Fótról. A túra elején még nem is sejtettem, hogy Gyuri mögött több mint 20 évnyi túratapasztalat van már. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és végig is beszélgettük a hét és fél órát, amit együtt töltöttünk.

Valamivel 8 óra után indultunk utunknak. Hűvös volt, de ahogy elindultunk, úgy melegedett az idő is, ugyanis a kék jelölésű út egy jó kis kaptató, egyből az elejétől egészen a végéig. Királyhegyalja egyik érdekessége a Kalvária, Jézus keresztútja (Úboči nad obcou), ami egyben gyönyörű kilátást is nyújt az egész vidékre. Štefan Havrila görög-katolikus pap még 1968-ban állíttatta a keresztet, ide járt a falu népe, ha jó termésért imádkozott, ha könnyű telet szeretett volna, vagy jó egészséget a családjának. 2002-ben egy helyi kézműves iparos, Ján Gordan, úgy döntött, hogy felújítja a helyet, és ez vezetett a Keresztút kialakításához. Munkájához csatlakozott Siman Gordan és több helyi vállalkozó, s 2011-ben kezdetét vette Jézus keresztútjának a megalkotása. Összesen 150 m hosszú, és 100 lépcső vezet fel a görög-katolikus kereszthez és a Hétfájdalmú Szűz Mária nyitott kis templomához. Megcsodáltuk a helyet, tényleg van ereje, és amilyen kilátást nyújt, szívesen el is időzik itt az ember.

Egyre csak gyülekeztek a túrázók, s hirtelen sok úti társunk akadt. A hegyi házikóig csak egymást előzgettük, közben Gyuri sztorijait hallgattuk. Bejárta Ő már a Magas-Tátra minden jelzett útját, de az Alacsony-Tátrát is, megmászta 2008-ban a Mont Blanc-ot, jártas a Dolomitok hegyei közt, versenyszerűen kerékpározik, és még sorolhatnám. Olyan jó volt hallgatni az élményeit, s én hozzá mérve még kispályás túrázó vagyok, de előttem az élet, és olyan jó motivációs élménybeszámolót tartott, hogy azonnal nekivágtam volna én is a Mont Blanc-nak.

10 óra magasságában értünk a Király-hegyi házhoz, ahol kicsit megpihentünk a csúcstámadás előtt. Érdekesség, hogy ebben a formában csak 2018 júniusától működik. A faház eredetileg a lánctalpas hókotró (ratrak) tárolására szolgált, amivel a téli hónapokban tisztították az utat fel az adóvevőig. Éveken keresztül kihasználatlanul állt, míg 2015-ben két elhivatott ember nekikezdett a felújításnak. Ma már új köntösben szolgálja a turistákat. Van lehetőség ott alvásra is, befogadóképessége 6-8 ember. Én ugyan nem ettem, csak kávéztam, de káposztalevesük (is) igen finomnak és gazdagon megpakolt éteknek bizonyult. Van a kínálatukban megannyi finomság, és a csapolt folyékony kenyérből is lehet válogatni. Miután kipihentük magunkat, újra nyakunkba vettük a lábunkat és a botjainkat, laza tempót tartva körülbelül 2 óra alatt felértünk a Király-hegy tetejére.

Nem tudtam elégszer elmondani, hogy olyan időjárásban volt részünk, ami nagyon keveseknek adatik meg. A Király-hegyről tudni illik, hogy ott aztán mindig fúj a szél, és 50 százalék az esélye annak, hogy miután felküzdi magát az ember a csúcsra, akkor vagy lesz kilátás, vagy nem. Még akkor is, ha napos időben indul útnak, korántsem biztos, hogy fent a csúcson is kegyes lesz hozzá az időjárás. De nekünk végig, egész úton gyönyörű napos időben volt részünk. A kopasz tetőn ugyan fújt a szél és a hideg is átjárt, de amilyen panorámában ott részünk volt, az mindent feledtetett. Körbe az egész országot, Felvidéket, az Alacsony-Tátra büszke csúcsait, a Chopokot, a Gyömbért, a Szlovák-paradicsom buja hegyeit, a Murányi-fennsíkot, a Szlovák -karszt kimagasló csúcsát a Pozsálót (Skalisko), az Ökörhegyet (Volovec), és még a Herencsvölgy (Hriňová) felett kitüremkedő Polyána-csúcsát (Poľana) is. Ami viszont igazán mindent vitt, az a Magas-Tátra (Vysoké-Tatry) és a Liptói havasok (Západné-Tatry) hegyóriásai. Elképesztő látványban volt részünk. Egy darab felhő sem tarkította az égboltot, minden apró részlet kivehető volt, és az ember csak időzött a kilátást csodálva, már akinek aznap szerencséje volt. Én negyedszer jártam akkor a csúcson, de ilyen tiszta, napsütötte időben először volt részem. Sok-sok fotót készítettünk a ritka pillanatról, majd az élvezetek után, a zöld jelölésű úton indultunk lefelé Garamfőre (Telgárt).

Laci már a felfelé úton megjegyezte, hogy ő szeretné látni, megkeresni, Mátyás király aláírását, nehogy már anélkül menjen haza. A Garamfőre tartó, lefelé vezető úton van a Király-szikla (Kráľova skala), amibe hajdan Mátyás-király belevéste az aláírását, erről is kapta a nevét a Király-szikla. De ez a szikla nemcsak egy "kő" darab, hanem lényegében egy kisebb hegycsúcs, amit a növényzet is szépen beburkolt már, úgyhogy aláírás nélkül tért haza Laci, de biztos vagyok benne, hogy az egész út élménye ezt feledtette vele. A Király-szikláról való leereszkedés kicsit meredekebb, mint az út többi része, de ha ügyelünk hová lepünk, nem okozhat gondot. A zöld útvonal lefelé 6,3 kilométer és 1061 m a szintkülönbség, amit térkép szerint 2 óra alatt lehet teljesíteni. Az egész túra Királyhegylajáról át Garamfőre 12,5 km, és átlagos tempóval 5 és fél óra alatt teljesíthető, a teljes szintkülönbség 1126 m.

Nekünk kicsivel tovább tartott, hosszabb szüneteket tartottunk, és nem is siettünk sehová, így 7 és fél órán át túráztunk az Alacsony-Tátra legkeletibb csúcsára, a Király-hegyre. Nagyon jól éreztem magam végig az utunk a során, jókat nevettünk és beszélgettünk, és szívből remélem, hogy hamarosan újra találkozunk.

Köszönöm!

Összegzés: túránk Királyhegyaljáról (Šumiac) indult a kék jelzésen, útközben megtekintettük Jézus kereszt útját (Úbočie nad obcou), majd az út felénél megpihentünk a Király-hegyi háznál (Horská chata pod Kráľovou holou). Onnan tovább már csak a csúcs várt ránk. Térkép alapján a felfelé utat a Király-hegyre átlag tempóval 3 óra 5 perc alatt lehet teljesíteni (5,9 kilométer), a lefelé utat a zöld jelzésen Garamfőre (Telgárt) 2 óra 25 perc (6,6 kilométer) alatt. Összesen 12,5 kilométer és 1126 m szintkülönbség.