Felvidék, én így szeretlek

Minden évben az első túrám a Magas-Tátrában lévő valamelyik menedékházhoz vezet, olyan túra útvonalon, mely szabadon járható a téli időszakban is, november 1-től a következő év június 15-ig. Az összes magashegyi útvonal le van zárva ebben az időszakban, a védett állatok nyugalma és az emberek biztonsága érdekében.

A világhálón rá lehet keresni a szabadon járható túra útvonalakra, a Tátrai Nemzeti Park bőséges kínálatot nyújt. Az idén a Hosszú-tavi menedékházhoz (Zbojnícka chata, 1960 m) készülök, egy nagyobb baráti társasággal, de az időjárás lépten-nyomon keresztül húzza a terveimet. Ilyen csapadékos májusra az idősebbek sem nagyon emlékeznek, s a hó taposás igazából napsütésben a legkellemesebb. A TV híradóban tájékoztatást adtak ki a menedékházak vezetői, hogy a Tengerszem csúcs alatti menedékház (Chata pod Rysmi, 2250 m) magasságában még mindig körülbelül 4 méteres a hó vastagsága, de a Hosszú-tavi menedékházhoz, vagy épp a Téry-menedékházhoz (Téryho chata, 2015 m) is csak hóba taposott ösvényen juthatunk el, s az ajánlott felszerelés a túrabot és a hágóvas, az úgynevezett "macska".

Nos, ahogy írtam, az időjárási viszonyok a hétvégékre mindig esővel, havazással és széllel kecsegtettek, így újfent hazai utakra tévedtünk. Hisz van még bőven látnivaló itthon is, a Gömör-Tornai Karszt hegységben.

Mivel a szombat esősebb napnak indult, így a vasárnap mellett szavaztunk, mert akkorra kevesebb esőt jósoltak. Vasárnap délelőtt fél tízkor keltünk útra párommal, Misivel, és gyerekkori barátnőmmel, Ildikóval, akivel óvodától egészen a gimnáziumig együtt koptattuk az iskolapadot. A tornagörgői (Hrhov) Újsorról indultunk, fel az Oltár-lyuk alatti elágazáshoz, a "tűz úton", majd a sárga jelölésű úton tovább az Ördög-lyuk felé.

Az utóbbi hónapban gyakrabban látogattam ezt az ösvényt, mivel új kihívást találtam magamnak, a hegyi futást. A falutól az Ördög-lyukig körülbelül 500 m a szintemelkedés. Az út elején a fenyőfák illata árasztja el az erdőt, majd az erdei szellőrózsából szőtt mező, a kakukkfű szőnyeg és a sárga boglárka kontrasztja, a nyíló virágú kőrisek, mind-mind olyan élményt nyújtanak, amitől, ha nyitott szemmel jár az ember, mosolyog a szíve. Minél feljebb járunk, a puha avaros ösvényt felváltja a sziklásabb talaj. Itt már nagyobb odafigyeléssel taposunk, ügyelve magunkra és az erdő apróbb lakóira, a gyíkokra, akik előszeretettel napoznak a sziklás talajon.

A szikla kilátóról csodás panoráma tárul elénk, hiszen a Szilicei-fennsíktól (Silická planina) egészen a tornai várromig (Turniansky hrad) van miben gyönyörködni. Nekem, személy szerint, belerondít a cement gyár (környezet szennyező) látványa, de nincs mit tenni ellene, legalább munkát ad a környező falvak embereinek.

Kicsit kifújtuk magunkat, elmajszoltam a házi protein szeletemet, és tovább másztunk fölfelé, még mindig a jelölt sárga útvonalon. Pár percig tartott már csak a sziklás szakasz, és újabb csoda tárult a szemünk elé. A hegy tetején a tisztást árvalányhaj borította. Ahogy lengette a "görgei" szellő, éreztem bőrömön bársonyos simogatását. Ez a tisztás az ejtőernyősök paradicsoma is, innen ugrálnak egész nyáron, s a falunk fölött röpködnek. A tisztásról az erdőbe vezet az út, a hatalmas bükkfák közül beszűrődő napsugár és a madárkák hangverseny csicsergése újfent a varázslat útjára repít.

A vadászok nagy odafigyeléssel törődnek a vadakról. Dagonyázók, szénás, kősó, mind az ő kényelmüket szolgálják. Az Ördög-lyuk (Čertova diera) csak pár perc a tisztástól, nem vezet hozzá jelölt út, bár a sok érdeklődő már kitaposott oda egy ösvényt. Aki már járt ott, az tudja, hogy ez egy óriási hasadék, ami 186,5 méterre nyúlik be a hegy gyomrába. Körbe avar szőnyeg borítja a talajt, a hasadék mohás falán pedig borostyán kúszik. Óvatosan járjuk körbe, mert egy rossz lépés, és tragédia lehet a kirándulás vége.

Az Ördög-lyuk megtekintése után visszatértünk a jelölt sárga útra, bő 40 perc, és Szádelői-völgynél (Zádielska tiešňava) felső bejáratánál vagyunk. Több erdei útvonal is van a hegy tetején, ezért érdemes figyelni a jelzéseket, mert könnyen el lehet tévedni. Utunkat az egyik tisztáson gondosan felépített házikó tarkította, ami a Tanya (Chata Tanya) nevet kapta, mellette gyerekkori álmom, egy igazi lombház. Mennyi kalandot kreált gyermekkori fantáziám egy ilyen saját lombházban. Ha lehet, majd visszatérünk a gyerkőcökkel is ide játszani.

Ezután már csak lefelé ereszkedtünk a hegyről. Elég meredek út vezet a Szádelői-völgy felső bejáratáig, csúszós, köves szakasz, de viszonylag rövid idő alatt lejutottunk. Az erdőből kiérve aszfalt útra léptünk, és az elágazástól már csak pár lépés volt a szádelői menedékház. Hatalmas terasz, játszótér a gyerekeknek, és nagyon finom étkek várják a turistákat. Ahogy megrendeltük az ebédünket, eleredt az eső. Egy órácskát pihentünk, ettünk, söröztünk, kávéztunk, új lendületet kapva útra keltünk. Közben az eső is elállt, a napocska is kicsit előbújt, egyből nagyobb kedvünk volt tovább menni, hisz még vártak ránk az áji vízesések (Hájske vodopády) és a tornai várrom.

A menedékháztól visszamentünk a kereszteződésig és a zöld útvonalon haladtunk tovább. Csigák, erdei pockok mocorogtak lépten-nyomon, nálunk igen ritka szalamandra pár mászott előttünk, kicsit sem félve az emberi zajoktól. Errefelé is van egy szép kilátó, gyönyörű panorámával a szádelői szurdokvölgyre és a falmászók mennyországára, a Cukorsüveg (Cukrova homôľa) 105 méter magas sziklacsúcsára.

A zöld jelölésű útvonal, Áj (Háj) falucskáig, könnyű, erdei-mezei séta. A falu széléhez érve, a kertek végében, megpillantottunk egy magas kőből épült tornyot, aminek a történetét Ildikó el is mesélte. Egy kassai pasast az "Aranyhaj és a nagy gubanc" című mese ihlette meg, és annak mására építette magának azt a kőtornyot, tetejében könyvtárral, hogy ott pihenjen meg a nagyvárosi zűrzavartól. A kilátás onnan a magasból biztosan fenséges. A falu rendezett, gondosan kialakított kis kertekkel, virágokkal, és tiszta, szemetet sehol sem láttunk. A vízesésekhez végig jelölések vezetnek, nem lehet eltévedni, a faluból Hacsava (Hačava) felé menet 500 méterre találhatók. Van jó oldala is a sok csapadéknak, például az, hogy bőséges vízzuhatagban gyönyörködhetünk. Az első vízesés szűkebb, de magasabbról zúdul lefelé, a második meg szélesebben, mint egy függöny borítja be a hasadékot. Mindkettő felemelő, frissítő hatással volt ránk.

Az utolsó szakasz már csak a tornai várromhoz vezetett. Átszelve a falut újfent a sárga jelzésre tértünk, s a faluból be az erdőbe. Tábla jelzi az utat, nem lehet eltévedni. A bokrok közül egy tarka macska leste az utunkat, mi pedig a távolban észre vettük, hogy az áji temetőben ott hatalmasodik az "Angyal" (Anjel), ami egy amerikai háborús filmnek volt a díszlet eleme. 2001-ben forgatták, többek között Szádelőben (Zádiel) is, a főszerepben Owen Wilson, és a film címe "Az ellenséges terület" (Behind Enemy Lines).

A sárga jelölés később egy kaptatón vezet fölfelé egy elágazásig, ahonnan aztán a kék jelzés felvezet egészen a várromig. A mai napig is jól látszik még a sziklába vájt szekér keréknyom. Vajon hányszor húzhatták fel a lovak a megpakolt szekereket, hogy ilyen mélyen belevésődött a kerekek nyoma? Ha kicsit visszatekintünk a régmúlt világba, hálásak lehetünk, hogy most mennyivel könnyebb az életünk.

Most épp felújítás folyik a várromon, erősítik a falakat, mivel nagyon romos állapotban van már, régóta elhanyagolták. Körbe jártuk a falakat, fényképeztünk, a borús idő ellenére is szép látványt nyújtott. A vár aljában homokkal teli vödrök várják a látogatókat, amiket, ha szorult belénk egy kis segítőkészség, akkor fel lehet vinni a romokhoz, így is támogatva az "OZ Castrum Thorna" polgári társulás munkáját.

A vár alatti parkolóba érve, Misi iparista osztálytársa, Krisztián, volt olyan kedves, és hazahozott minket autóval, megspórolva így nekünk plusz 10 kilométert.

Összegzés: Tornagörgőről (Hrhov) indulva a sárga jelzésen fel a hegyre, az Ördög-lyuk (Čertova diera) mentén a Szádelői-völgyig (Zádielska tiešňava), az elágazásnál a zöld jelölésű úton Áj (Háj) falucskáig, a vízesésekhez. A faluból ismét a sárga úton haladtunk föl a következő elágazásig, ahol a kék jelölésű út fölvezetett minket Torna várának romjaihoz (Turniansky hrad). A várromtól lefelé pedig Torna (Turňa nad Bodvou) városa felé haladtunk. Összesen 9 órát barangoltunk, természetesen pihenőkkel együtt, 23 kilométert.

Érdekesség: itt többet is megtudhattok Torna várának legendájáról.

Térkép: