Gömöri nyúltúra a Gyömbérre

2015-öt írunk. Ez a túra sem ma volt, de a kedvenceim közé tartozik. Közeledett a Húsvét, és természetesen az időjárás akkor sem volt a legmelegebb. Szeles, esős ünnep várt ránk, így hát úgy döntöttünk, hogy az idei locsolkodás helyett felhúzzuk a bakancsot és a téli túra holmit, s irány a kaland az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsára, a Gyömbérre (Ďumbier 2045,9 m).

Nyolcan indultunk útnak, barátok és kollégák, Felvidék két történelmi városából. Rimaszombatból Tommy, Jakub, Gábor, Józsi, Misi és én, Tornaljáról pedig Viktor és Lajos. Kiinduló pontunk a Trangoska parkolója volt. Nem voltam még akkoriban nagy túrázó, ez volt az első utam fel a Gyömbérre, méghozzá téli körülmények közt, hóban, jégen. Gábor kivételével, aki már akkor is nagy tapasztalattal rendelkezett, egyikünknek sem volt "macskája" (hágóvas), téli túra holmija, csak a sí cucc. Amatőrök módján indultunk el fölfelé a zöld jelzésen az M. R. Štefánik menedékházhoz (Chata generála M. R. Štefánika 1740 m).

A jó kedvünk megvolt, egész úton beszélgettünk, hallgattuk Gábor vicces történeteit. Az időjárás is nekünk kedvezett, hétágra sütött ránk a nap. Áprilisban már a hideg sem olyan zord a hegyekben, mint télen, így sokunkról lekerült a vastag kabát, vagy a sapka. A menedékház felé tartva, körülbelül fél úton (tábla is jelzi), ha letérünk jobbra, a kis ösvény elvezet a Holt denevérek barlangjához (Jaskyňa mŕtvych netopierov 1750 m). Én ugyan még egyszer sem voltam a barlangban, de nagyon izgalmasnak tűnik. Többféle jegyet is lehet váltani: a kezdő, körbe sétáló, szétnézős szinttől egészen a profi barlangász szintig, de ez a szint már csak annak ajánlott, aki jártas a barlangászatban. Az utolsó, a hetedik szint, a Besztercei dóm (Bystrický dóm), ami pontosan az M. R. Štefánik menedékház alatt található 180 m mélyen a föld alatt, s óriási teret foglal magába a maga 52 500 m3-vel. Hogy könnyebb legyen elképzelni, ez egy körülbelül 100 m széles, 100 m hosszú és 5,2 m magas csarnok. Lélegzetelállító látványt nyújthat.

Kis pihenés után folytattuk utunkat, komótosan, lassan haladtunk a jeges havon. Jól jött volna mindnyájunknak a "macska", de így legalább többet nevettünk azon, aki elcsúszott. Sokan előztek minket, az idősebb generációkból valók is, akik fölfelé lábon haladtak, s lefelé sílécen csúsztak, időt spórolva ezáltal, és újabb izgalmakkal tarkítva a túrát. Az útvonal, térkép alapján, fölfelé 1:55 óra, de mi gyorsabban megérkeztünk a menedékházhoz. Olyan nagy hó volt, hogy a kinti teraszt teljesen betakarta, néhol látszott csak ki az asztalok és lócák teteje. Gyönyörű volt a kilátás, tiszta, messzibe tekintő. Lőttünk is pár fotót, a házba be se mentünk, várhat még az a sör, először érjünk fel a csúcsra, amíg ilyen napos az idő.

A déli, napsütötte hegyoldalakon figyelmeztetés volt érvényben a lavina veszély miatt. Volt szerencsénk messziről kémlelni a hatalmas hó zuhatagot, semmit sem kímélve maga előtt zúdult a mélybe. Télen, hóban, nem a kijelölt piros útvonal vezet a Gyömbér csúcsára, hanem egy egyszerűbb, kitaposott ösvény a hóban. Viszont amint a hótakaró elolvad, ezt már szigorúan tilos használni, mivel a hegyoldal tele van védett növényekkel.

Ha nem csal az emlékezetem, 40 perc alatt értünk fel a csúcsra, ahol a hóval borított, szél formázta, fagyott dupla kereszt jelzi, hogy megérkeztünk az Alacsony-Tátra legmagasabb pontjára, a Gyömbér csúcsára (Ďumbier 2045,9 m). Mire felértünk, összegyűltek a felhők is, így sajnos a látvány a Magas-Tátrára elmaradt, de kedvünket azért ez sem szegte. Én nagyon szeretek bukfencezni, szaltózni, a puha hóban fetrengeni, így ennek itt sem tudtam ellenállni, és belebukfenceztem a fehér vattacukorba :)

Miután kibolondultam magam, elindultunk lefelé. Már várt ránk a forró káposztaleves és a folyékony kenyér. A lefelé úton gyorsabban haladtunk, szaladtunk a térdig erő hóban. Tommy kamerára vette az egész utunkat, így Ti is megnézhetitek, milyen volt a hangulat a gyalogtúránk alatt. Garantált a szórakozás. :)Az M. R. Štefánik menedékházat (Chata generála M. R. Štefánika 1740 m) 1924-től 1928-ig építették, és már 1924-től működik folyamatosan. Ezzel beírta magát Csehszlovákia és Szlovákia történelmébe, mint a legrégebben működő Alacsony-Tátrai menedékház. Híres kiváló konyhájáról, kellemes és barátságos kiszolgálásáról. A ház előterében egy fatáblán megemlékeznek a menedékház elkötelezett hegyi serpáiról, a lista élén Igor Fabricius nevével, aki összesen 173 291 kilogrammot cipelt fel.

Sokáig elvoltunk a menedékházban, ettünk, ittunk, jól szórakoztunk, de a délután közeledtével nem szerettük volna, ha ránk sötétedik, így hát nekiveselkedtünk a jeges, kitaposott, lefelé vezető útnak. Összebarátkoztunk egy tacskóval és talán a gazdájával is, ugyanis egy nagyon szimpatikus kis társaság haladt velünk szemben, fölfelé. A sok csúszkálás és esés után én már megelégeltem a csetlés-botlást, és fenéken csúszva folytattam tovább utamat, erre ösztönözve túratársaimat is. Igaz a mondás: "Egy bolond százat csinál" :)

"Gömbörögve", gurulva, hó angyalkát formázva, minden lehetséges módon kiélveztük az év utolsó havas élményét. Ilyen jót még egy túra alkalmával sem szórakoztam, visszarepültünk a gyerekkor felhőtlen, gondtalan idejébe, amikor az ember még nem agyalt, csak megélte a pillanatokat úgy, ahogy azok voltak. 

Annyira gyorsan elszaladt az idő, hogy észre sem vettük, és leértünk a hegyről. A parkolóban átöltöztünk szárazba, és egy közeli vendéglőben elfogyasztottuk a vacsoránkat. Annyira kellemes volt a túraélmény, hogy a következő évben, 2016-ban is az Alacsony-Tátrában töltöttem a húsvéti ünnepeket.

Összegzés: indulás a Felsőszabadi (Horná Lehota) térségében található Trangoska parkolóból, zöld jelzésen egészen az M. R. Štefánik menedkházig (Chata generála M. R. Štefánika 1740 m), onnan tovább a téli, jelölt útvonalon fel a Gyömbér csúcsáig (Ďumbier 2045,9 m), majd vissza ugyanezen az útvonalon. Összesen 13,4 km és 5:30 óra. Pihenőkkel rá kell számolni 1-2 órát pluszban.

Érdekesség: Tommy Bolyky barátunk videó összeállítása a túráról itt érhető el.