Zsombolyok nyomában a Gömör-Tornai Karsztban

Gyalogtúránk egy napos márciusi délutánon kezdődött. Gyermekeink, ha nehezen is, de elaludtak, mi pedig gyorsan összepakoltuk a batyunkat, kevés tea, egy-egy csokoládé és bíztunk abban, hogy sikerül halkan kiosonnunk. Nagyinak leszögeztük hogy időben hazaérünk, mert "csak ide megyünk" kicsit sétálni az Alsó-hegyre. Mi már ez összehasonlítva a tátrai túrákhoz.

Délután 13.00 órakor, autóval lementünk a Paklanhoz, hogy legalább ennyi időt spóroljunk, és indulhat a felfedezés. Előttünk állt 19km és a hegycsúcs, mely 550 méteren található a tengerszint fölött.

20 évig laktam itt a Felvidéken, 20 évig vett körbe a Gömör-Tornai Karszt csodás természete, és mégsem bátorkodtam mindmáig meghódítani az Alsó - hegy girbe - görbe túra ösvényeit. Az első turista táblán felfedeztük, hogy csak 2020-tól hivatalos ez a zöld jelzésű túra útvonal.

Jó kis kaptató vette kezdetét, öt perc gyaloglás után neki is álltunk vetkőzni. Ahogy átszűrődött a napocska sugara, teljesen elvarázsolva éreztem magam. "Kati a csodaerdőben". Van a karszthegységben számomra valami megmagyarázhatatlan, teljesen magával ragad, eggyé válok a természettel.

Nem számoltuk pontosan, de körülbelül 30-40 szarvas tehén és bika keresztezte utunkat, ámulatba estünk, eddig még Görgőn a természetet járva csak elvétve láttunk őzikéket. Követtük őket, de gyorsan eltűntek a bozótosban.

Közeledünk az első zsombolyhoz aminek a neve Szalas-zsomboly. Bizony, van is ott egy kis házikó, ajtaja nem volt lakatra zárva, így be is kukkantottam. Két emeletes ágyikó van beépitve és egy kis kályha. A vadászokhoz tartozik, amolyan kis menedékház is lehet. Mögötte egy hatalmas juhakol, szénával megtöltve az erdő lakóinak. Kicsit balra haladva rátaláltunk az első zsombolyunkra. Nem volt túl nagy, egy kis hasadék a földben, de jó mélynek tűnt, Szalas-zsomboly II (Priepasť pri salaši II, 75m). A második, a mellettelévő még kisebb hasadék, Szalas-zsomboly I (Pripepasť pri salaši I, 25m). Kicsit megpihentünk, egy korty menta tea és indulhatunk tovább. Visszatértünk a zöld jelzésű ösvényre, útközben jönnek az SMS üzenetek, hogy üdvözölnek Magyarországon. Bizony a túraútvonalunk a hegygerincen a Magyar-Szlovák határ mentén halad. Erre találjuk ugyanis a Tölgyesi-zsombolyt (Dubova priepasť, 63m).

Bandukolunk, fürkésszük a bozótosokat, de nem látunk vadat, míg végül rátaláltunk egy másik házikóra, mely szépen kiépített. Már Almáson vagyunk, valószínű, hogy az itteni vadászok tulajdona. Nem messze a háztól mutatja a térkép a Kút-zsombolyt (Priepasť studňa, 26m), de le kell érte térnünk a jelölt zöld jelzésű útról. Beledobtunk pár darab követ is, hogy mi lehet az alján, víz vagy kőzet, de koppant, így száraz a zsomboly. Ránéztem az órámra, hűha fél öt, hamarosan megy le a nap, sietnünk kell. Nocsak, mi van még itt a közelben. A térkép szerint az Óriás-zsomboly (Obrovská priepasť, 100,5m), ez fel is keltette érdeklődésünket, úgyhogy összeszedtük a cuccokat és nekivágtunk a rövidítéseknek.

Telefonom töltöttsége már csak 20% volt, ha lemerülök, eltévedünk, mivel nyomtatott térkép nem volt nálunk, és a telefonos térkép szerint tájékozódtunk. Útközben még ráleltünk a Fertés-zsombolyra (Kamenistá priepasť, 38m), de nem időztünk, keressük az Óriást. Amerre néztünk mindenfelé töbröket láttunk. Vajon mindegyik tölcsér alakú töbör alján van egy még fel nem fedezett barlang? Nagyon izgalmas lenne egyet nekünk is felfedezni. Barangoltunk tovább, és egyszercsak a szemünk elé tárult az Óriás-zsomboly. Wauuu, ez tényleg óriási, és felül nézetből négylevelű lóhere alakja van, a térképen is így van jelölve. Lemásztunk a zsomboly szájához, Misi lámpájával bevilágítottunk a mélybe, de nem igazán láttunk semmit se, erősebb fényszóróra lenne szükség. Ide is bedobtunk egy követ, amit a dús avar alatt találtunk, és itt is koppant. Csináltunk pár fotót, aztán elindultunk hazafelé.

Aggódtam hogy ránk sötétedik a hegyen, én lámpát sem vittem és a telefonom akkor már csak 8%-on volt. Egy óra körülbelül lefelé az út úgyhogy gyorsítottunk a tempón, annyira hogy majd' egymásba szaladtunk három őzikével, bár ők azért szemfülesebbek, mint én. Megálltak és irányt váltva gyorsan elfutottak.

Megy le a nap, már alig szűrődik be a nap sugara, és az út nagyon meredek lefelé. Misinek a térde is megfájdult, lassan haladtunk, de már látni lehetett a fák közül az almási benzinkutat. Közeledünk, de a szürkület gyorsabban száll reánk, mint ahogy mi haladunk.

Szerencsésen kiérve a tisztásra megcsodáltuk a romantikus naplementét, és elindultunk haza. A terep itt már egyenes, de előttünk van még 3km az autóig. 15 perc után teljesen rank sötétedett. A sűrű erdőben éledezett a vad állomány, hangosan huhogott, vagy inkább rémisztően kiabált a bagoly és hiába könyörögtem az én drága páromnak hogy kapcsolja be a fejlámpát, megmakacsolta magát, mert a cserkésznek nyáron este 10-ig várnia kell, hogy ilyen sötétben túrázhasson. NO COMMENT!

Én mentem előre, Misike jött mögöttem. Beérve a sűrűbb erdőbe, kérlelésemre már lámpát kapcsolt. Találtunk útközben egy szétnyúzott róka tetemet is, itt már igazán megijedtem. Később tudtuk meg, hogy farkasok tanyáznak az itteni erdőben. Végül az autóhoz értünk este 7 órára, irány haza, a gyerekek már nagyon várhatnak.

Összegzés: gyalogtúránk a zöld jelzésű útvonalon kezdődött, majd letértünk a jelölt útról, úgy kerestük telefonos térkép segítségével a zsombolyokat. Összesen 19 kilométert gyalogoltunk, 341m szintkülönbséggel, öt és fél óra alatt.

Érdekesség: 2015-ig összesen 254 barlangot tártak fel a magyar és szlovák oldalon, ezekből 159 található a szlovák oldalon és 95 pedig a magyar oldalon.

Térkép: